A paradigmaszerkezet szerepe a magyar fonológiában és alaktanban nyelvtipológiai szempontból

Vezető kutató: Rebrus Péter

Olyan morfológiai és morfofonológiai jelenségeket akarunk megvizsgálni (a) a magyarban, (b) bizonyos uráli nyelvekben és (c) általános tipológiai szempontból, amelyek jellegüknél fogva nem írhatók le jól az olyan alaktani megközelítéssel, amelyek az agglutinációt tekintik az alapvető szószerkezeti konstrukciónak (ilyenek a szigorú Item and Arrangement (IA) vagy Item and Process (IP) megközelítések). Kettős célunk van, és ennek megfelelően várt eredmény is kettős, leíró és elméleti: (i) egyrészt kimerítő, deskriptív szempontból precíz és kvantitatív, azaz a gyakoriságot is figyelembe vevő, leírását akarjuk adni a vizsgálandó (és gyakran még kielégítően fel sem tárt) jelenségeknek, hangsúlyosan ideértve az e jelenségek körében tapasztalható lexikális variációt és ingadozást, paradigmatikus hiányt, illetve templatikus jelenségeket; (ii) másrészt olyan formális modelleket, esetlegesen azok számítógépes implementációit akarjuk alkalmazni és kifejleszteni (a már létező szó és paradigma elmélet, illetve analógia-alapú modellek alapján), melyek — szemben a tiszta agglutinációra tervezett elméleti keretekkel — a feltárt nem agglutinatív jelenségek elemzését jobban lehetővé teszik.

Futamidő: 2021-2025