Az uralisztika hosszú évtizedek óta nem szorítkozik csupán a nyelvek leszármazásának feltárására, számos más megközelítés indokoltsága is nyilvánvalóvá vált. Egyrészt mivel egy nyelvet nem csupán előzményeinek vonásai határoznak meg, hanem azok a jellemzők is lényegesek, amelyeket más nyelvből vett át, ma már a nyelvcsaládok történetének kutatásától és sok esetben a nyelvek leírásától is elválaszthatatlan a nyelvi kontaktusok következményeinek figyelembe vétele. Másrészt az uráli nyelvek nagy részére jellemző két- vagy többnyelvűség általában nyelvi veszélyeztetettséghez vezetett, aminek következményeit nem csupán a nyelvészet kutatja. A nyelvvesztés az érintett csoportok körében az identitás változásának mikéntjét is fontos és aktuális kutatási témává tette. Harmadrészt bizonyos nyelvi jellemzők nyelven kívüli, például tár­sa­dalmi és kulturális tényezőkkel hozhatók kapcsolatba. Az uralisztikában a nyelvek dokumentálásában és leírásában a gyűjtések hőskorától kezdve markánsan jelen volt a kultúra ismerete is; a nyelv és kultúra összefüggései  – az antropológiai nyelvészet, kulturális nyelvészet, etno­szintaxis elméletének és módszertanának kialakulása előtti formában – jellemzően meg­mutatkoztak a gyűjtések közvetlen céljában és a szövegek kiadásának módjában is. Vagyis modern kulturális nyelvészeti keretben a régebbi, klasszikus nyelvi adatokat, illetve ismereteket is újra lehet gondolni, valamint mai jelenségeket is lehet értelmezni. Az Uralisztika Kutatócsoport a fenti irányok hagyományaihoz csatlakozva etnolingvisztikai, valamint areális nyelvészeti szempontokkal tervezi kiegészíteni a korábbi szociolingvisztikai, kontaktusnyelvészeti vizsgálatokat. A munkát emellett a kutatók hanti, manysi, illetve a permi és a szamojéd nyelvek körében kiaknázható nyelvi kompetenciája határozza meg.

Kutatócsoport-vezető: Sipos Mária, PhD E-mail: sipos.maria@nytud.hun-ren.hu Telefon: +36 (1) 342-9372/6014