Veszélyeztetett uráli nyelvek szintaxis-elméleti és magyar nyelvtörténeti tanulságai

Vezető kutató: É. Kiss Katalin

Az oroszországi uráli nyelveket a kihalás fenyegeti; beszélőik orosz-domináns kétnyelvűek. A magyar nyelv ugor testvérnyelveinek legtöbb dialektusát már senki nem beszéli. Ha ezek a nyelvek úgy tűnnének el, hogy mondattanukat nem elemeztük és nem írtuk le alaposan, az pótolhatatlan veszteség volna a nyelvelmélet számára, hiszen számos olyan mondattani sajátságot mutatnak, melyről  a nyelvelmélet nem tud, vagy melyről nem tud számot adni. Például: a mondatrészi szerepek és diskurzus-szerepek részleges összeolvadása és a szekundatív szerkezet; a tárgy topikalitása által meghatározott, az inverz topikalitási megszorítás által korlátozott differenciált ige–tárgy egyeztetés; a határozói vonzatokat is érintő passzivizálás; határozóragos alany a hantiban; idő- és módjelet viselő névszók a szamojéd nyelvekben; az evidencialitás szokatlanul gazdag rendszere például a nyenyecben; a 3. személyű birtokos személyrag determinánsi funkciója stb.  E jelenségek megértése nélkül a nyelvelmélet nem lehet képes az ember nyelvi képességének adekvát modellálására. Egy további ok is parancsolóvá teszi számunkra e nyelvek mondattanának alapos megismerését: nélkülük nem rekonstruálható a magyar nyelv története. A nyelvhasonlítás a közelmúltig elsősorban az alapszókincs szavainak, morfémáinak összevetésén és hangtani rekonstrukcióján alapult. Célunk, hogy – 2017-ben lezárult projektumunk (OTKA 116079: Az uráli nyelvek mondattanának változása aszimmetrikus kontaktushelyzetben) munkáját folytatva – az összehasonlító módszert kiterjesszük a mondattani szerkezetekre is, és az uráli nyelvek azonos és eltérő mondattani jegyeinek összevetésével rekonstruáljuk a magyar mondatszerkezet korábbi állapotait és változásait.